Prière de Taizé

Prières de Taizé tous les soirs:
de lundi à samedi
à 18.00 heures

et
tous les matins:
de lundi à vendredi
à 6.30 heures

dans la chapelle de Taizé - porte arrière de l´église du village –
(non pas l´église de pèlerinage)


A la suite de la prière de vendredi tous nos compagnons de prière sont invités à nous joindre pour un petit casse-croûte à notre maison ( 14 rue Rákóczi). Nous aurons aussi l´occasion de nous entretenir à propos de sujets spirituels ou de participer à un travail de groupe.

Mindenkit szeretettel várunk!


„Többé már soha semmi el nem választ Istentől...”

Amikor kis közösségünk megérkezett Máriakéméndre, szerettünk volna kezdettől fogva odafigyelni arra, ami ittlétünk magja. Istentől kapott életünk annyira sok boldogságot rejt magában, hogy ezzel a projektummal szeretnénk hálánkat kifejezni. Az Istennel való kapcsolatunkat segíti az a fajta ima, amelyet személyesen is Taizé-ben tapasztalhattunk meg.
A svájci származású Schütz Rogerben nagyanyja példája nyomán alakult ki már fiatal korában az emberszerető és összetartó lelkület. Nagyanyja protestáns volt, mégis minden vallási előítéletet félretéve, a falu katolikus templomát látogatta. Háza nyitva állt a segítségre szorulók előtt. Mindez unokájára mély hatással volt, döntően befolyásolta vallási életét.
Ezért volt a háború alatt és után Roger háza nyitott otthon zsidóknak, hadifogolynak egyaránt. Azóta is a fiatalok ezrei keresik föl Taizé-t Franciaországban, ahol nemzetiségi és vallási különbség nélkül fogadják be mindazokat, akik együttesen mélyíteni szeretnék vallási életüket, akik kérdéseikkel fordulnak hozzájuk, hitük gyökerei után kutatva.
Az első taizé-i prior lelkében ez a kérdés élt, jegyzeteiből újra és újra ez bukkan föl: „Hogyan lehet a keresztényekben ébren tartani a reményt, vagy a nem hívőkben legalább az emberi reménykedést fölkelteni?“
A taizé-i közösség napi háromszor tartja meg imáit, jellegzetes ismétlődő énekeivel együtt, amelyeken keresztül a résztvevők belebocsátkoznak egy Szentlélekkel eltöltött napi ritmusba, amelyben az Istennel való találkozás és az élet Isten felé irányítása mintegy magától történik.
„Nincs más, ami jobban elősegítené az élő Istennel való közösséget, mint az elmélkedő imádság, annak is a legszebb része, a soha véget nem érő éneklés, amely szívünk csendjében folytatódik még akkor is, ha újra egyedül vagyunk“
Roger testvér Taizé
Az ima egyik fontos kifejezési módja az éneklés. A sokszor ismétlődő énekben foglalt néhány szó, rövid mondat kihangsúlyozza az imaóra elmélkedő jellegét. Az énekek szövege hitünk lényegét ragadják meg olyan módon, hogy az megérinthesse tudatunkat, hogy egyre mélyebben szívünkbe ivódva átjárhassa egész lelkünket.
Az imádkozók nem saját maguk körül forognak, hanem összekötődnek más emberekkel, pl. más országbeliekkel és más korúakkal (ezért a több nyelven szóló dalok és olvasások), így minden terem egy vendégszerető hellyé válik. Az imában Krisztussal ülnek szembe, ezért mindenki egy irányba néz. A kereszt és más ikonok emlékeztetnek Krisztus láthatatlan jelenlétére. Az ikonok legyenek ablakok, melyek Isten országa felé nyitottak. Így emlékezünk arra, hogy Isten országa már itt megkezdődött, hogy Isten emberré lett...
Fohász: Jézus Krisztus, belső fény, had fogadjam be szeretetedet, hogy boldogságra találjak!
© 2010. Gyertyaláng Alapítvány Máriakéménd - Honlap készítés: Webpozitív